Hétfő-Kedd-Szerda
2013.08.28. 10:34
Halihó,
Hétfőn nem történt sok minden, csak este mentem be a városba találkozni a kis csoportommal. Nagyon örültem, mert sokan eljöttek, pedig én kezdeményeztem:) Az ausztrál lány ki is akadt, mert amikor ő írt vasárnap a facebook csoportba, hogy találkozzunk, akkor senki nem reagált, amikor meg én írtam, akkor csomóan jelezték, hogy jönnek:) szóval összefújta a szemetet a szél. A Centraal Stationtől a NEMO nevű múzeum felé sétálva találtunk egy király helyet, egyből a kikötő mellett. A NEMO a hollandok Csodák Palotája. Mellesleg fantasztikus viccek forrása volt az este folyamán (hiszen én vagyok Dory, a hal, a Némó nyomábanból). Az este nagy része azzal telt, hogy a skót srácot piszkáltuk, mert kiderült, hogy utálja, ha megérintik. Egész idő alatt az asztal alatt rugdostam.:) Beszéltem apáékkal viber-en is, mert nem értem haza Skype-olni. Kedden pedig megérkezett Jana Antwerpenből. Megebédeltünk nálunk, aztán bementünk a városba, nézelődni kicsit. Közben előkerült a magyar lány, akivel beszélt a lakótársam, Sofia. Betti tehát ismerősnek jelölt facebookon még hétfőn, és mondta, hogy kedden BBQ-zni akarnak a Vondelparkban, így Janával csatlakoztunk hozzájuk. Kicsit vicces volt úgy találkozni emberekkel, hogy élőben még sosem láttam őket. Végül kiderült, hogy van itt egy halom magyar, a legtöbben Corvinusosok voltak, és most itt kezdik el a mesterszakot. Ilyen kis aranyos eldobható alumínium cuccon csinálták a hússütést. Sofia, a svéd lány is csatlakozott hozzánk később, aztán 9 körül elindultunk haza. Itthon pedig összebújtunk 3-an a kanapén, és megnézettem velük a Szemfényvesztőket. Sikerült letöltenem egy olyan verziót, ami hosszabb volt a mozisnál, így bár a csattanót tudtam, a poénok fele még nekem is új volt.
Időközben megérkezett a harmadik lakótárs, Liane Franciaországból. Egyelőre 2x5 perc beszélgetésre korlátozódott a kapcsolattartásunk, és az angolt is töri kicsit. Valami szerelmi bánata van egyébként, ha jól vettük ki, de nem igazán akart eddig velünk lógni, pedig mindig felajánljuk neki.
Szerdán, azaz ma átjönnek ebédelni a csoporttársaim. Igaziból egy szűrt társaságot akartam meghívni, de a végén attól félek, többen leszünk, mint 10. Tányérunk meg összesen van 7, edénykészletünk meg kimerül egy lábasban és egy serpenyőben. Lehet, hogy vajas kenyér parti lesz így.. :) Azt hiszem veszünk eldobható tányérokat, és kimegyünk a beach-re, ha ilyen jó az idő. Ma száz ágra sütött a nap. Szinte megfordult a fejemben, hogy fel kéne venni a sortom, de aztán elűztem ezt az ördögi gondolatot. Jana holnap megy vissza Belgiumba, este pedig elvileg a skót fiúnál, Joe-nál folytatjuk az elhajlást.
Vasárnap
2013.08.25. 23:57
Hétvége van!
Felkeltem, fürödtem vagy fél órát (úgy érzem, ki van fizetve a meleg víz), megreggeliztem. Miután ezeken túlesett Sofia is, találkoztunk a finn barátnőjével, meg egy angol sráccal. Bóklásztunk kicsit itt a környéken, találtunk egy múzeumot is (Het Schip, az épület úgy néz ki, mintha egy hajó lenne), aztán bevásároltunk az Albert Heijn-ben, és nekiálltunk ebédet főzni együtt. Kicsit szkeptikus voltam, hogy elkészül-e időben, úgyhogy nem is nagyon akartam enni belőle (4re mentem Ivettel találkozni), aztán végül is mégis ettem belőle egy kicsit. Mondjuk elég kemény volt, hogy a csirkemellnek nekiesett a finn lány egy ollóval, és azzal darabolta. Az ollót egyébként tegnap vettem az IKEA-ban, de nem tudom, elöblítette-e... Mire kettőt pislantottam már az én vadiúj tányéromba aprította bele a nyers csirkét. Az angol fiú a poharamat húzta be (azt hiszem az enyém az egyetlen normális méretű pohár a lakásban). Kicsit úgy éreztem magam, mint egy óvodás a játszótéren, akitől elvették a kedvenc játékait. Irigy vagyok, na.
4-kor találkoztunk Ivettel a Centraal-nal. Ivett a szaktársam a Corvinuson. Elbattyogtunk a Waterloo plein-re, de végül nem vettem magamnak biciklit (a legtöbb árus zárva is volt, vasárnap lévén). Mászkáltunk a városban, ettünk sült krumplit a Dam téren, turistáskodtunk.
Amikor hazajöttem 10 felé, Sofia nem volt itthon, de megérkezett öt perc múlva Thea, a finn lány. Kiderült, hogy összeverődött egy kisebb társaság a tőlünk 3 percre lévő kikötőben, úgyhogy kimentem én is hozzájuk beszélgetni. Most jöttünk be nemrég, mert én ugyan vittem ki kabátot, de Sofia elkezdett fázni egy szál ingben. Egyébként reggel, amikor én hosszúnadrágot vettem, meg pulcsit, akkor Sofia egy nyári ruhát villantott. Azt hiszem, nem igazán egyezik a belső hőmérőnk. Tegnap vizes hajjal ment el itthonról, nyakon is vágna az anyukám, ha én ilyet tennék (meg agyhártyagyulladást kapnék). Egyébként a városban meleg volt délután nagyon, száz ágra sütött a nap, és szinte este 9-ig világos volt.
Holnap szabad program van, aztán kedden valószínűleg itt alszik Jana, a belga barátnőm.
Képecskék
2013.08.24. 22:43
Ez a kis szobám (before-after). A fény, mint olyan, eléggé hiánycikk, ez a fénykép minőségén is meglátszik..
Ugye milyen szuper a szőnyeg?
A kikötő itt van egyből a ház végében.
A fantasztikus konténer.
Első napi bevásárlásom: szőlő, bagett, saláta, gumicukor, alma, padlizsánkrém, Speculoos. Minden ami nélkülözhetetlen.
Ennél nem volt nagyobb üveggel.
Gyümölcsevés galaxis-cipőben egy random kanálisnál.
Az állatkertben zsiráffá változtam egy kicsit.
Na ennyi volt a móka mára!
Már most unom ezt a címadás dolgot,
2013.08.24. 21:36
pedig még csak az első hét van.
Tegnap jól sikerült minden, kivéve, hogy elvonatoztam a sulihoz tartozó sportlétesítményhez (nincs rá jobb szó, egy hatalmas hodály), hogy átvegyem az esti bulira a jegyem, de kiderült, hogy az instruktorom már elhozta nekem. Közben szóltak a többiek, hogy este közös vacsora lesz, szóval úgy döntöttem, hogy nem jövök haza a konténerbe, hanem bóklászok fel-alá. Feltöltöttem például a tömegközlekedéses kártyámat, de már ma is alig van belőle, borzasztó sokat levonnak utazásonként. Tök jófejek az emberek egyébként, mondtam a mögöttem álló pasasnak, hogy nyugodtan vegye meg a jegyét az automatából, ha siet, mert én még el fogok bénázni egy darabig, de ragaszkodott hozzá, hogy én álltam előbb sorba, és inkább segített. Magyarországon tuti már hőbörgött volna valaki, hogy miért tartom fel a sort. A hollandok általában segítőkészek, és tényleg mindenki beszél angolul, viszont csak akkor segítenek, ha megkéred őket. Például, amikor idefele szenvedtem a bőröndökkel a vonaton, eszük ágában nem volt segíteni leemelni őket a vonatról.
Megvacsoráztunk a belvárosban, egy steak-house-szerű helyre vitt minket az instruktorlány, Karin. Én csak egy levest kértem, amit nehezen dolgoztak fel a többiek, akik mind hatalmas húsokat meg nagy adag sült krumplikat nyomtak befele a fejükbe. Az amerikai fiú mellé kerültem ismét. Kisebb tragédiaként élte meg, hogy nem voltak hajlandóak őt csapvízzel kiszolgálni. Azt mondta, hogy ő Arizonából származik, a sivatag környékéről, és náluk mindenkinek jár az ingyen víz, bármennyi mennyiségben, és nem hajlandó 1-2-3 eurót fizetni egy kis üveg ásványvízért. Egyébként baromi gazdag, és pl. iszik egy kávét kaja előtt és kaja után is, de a víz nem fér bele a büdzséjébe.
9-kor otthagytam őket, és hazajöttem átöltözni meg lefürödni. Kb. 11 körül értem vissza a városba, a többiek azt mondták, akkor fogunk bemenni a Melkweg nevű szórakozóhelyre. Ez valami tejüzem volt anno domini, ma meg dizsi. Na persze, 11-kor eszük ágában sem volt megjelenni, szóval átnyargaltam a közeli kocsmába, ahol a hetet is kezdtük. Külön poén, hogy ez nem nemzetközi diákokra specializálódott, hanem inkább rendes holland egyetemistákra, és emiatt a zenék fele ezen a fantasztikus nyelven szól. Úgy tűnik, nagy slágerek lehetnek, mert az összes holland megőrül és egyszerre üvölti a refrént. Ittam egy sört, meg kaptam egy ilyen medvecukor ízű felest a pultos sráctól ajándékba. :)
Éjfél után battyogtunk át a Melkweg-be, ahol természetesen sorban állás és heringparty várt minket. Egész sokáig maradtunk, én valamikor 3 felé adtam fel, és utasítottam kedves ír pajtimat, hogy itt az ideje a hazasétának. Több mint 4 euró az éjszakai buszra a jegy, én meg spúr vagyok. Négy óra bőven elmúlt, mire hazaértünk. Nagyon érdekes filozófiai kérdéseket érintettünk hazafele jövet, meg fun fact-eket gyűjtöttünk Budapestről és Dublinról.
"Reggel" összeszedtem magam, és elkísértem Sofia-t a boltba. Vettünk néhány fontos dolgot, mint papírtörlő, wc papír, folyékony szappan, só, bors, cukor. Együtt reggeli-ebédeltünk, aztán ő lelépett valami BBQ dologra, én pedig felvettem a konfliktust a német lánnyal, hogy megyünk-e IKEA-ba. Persze rájöttünk, hogy a két IKEA-ból az egyik neki van közelebb, a másik meg nekem. Úgy döntöttem, elég a közelebbibe elmenni, hazafele nem akartam egy órán át vonszolni a cuccokat. Így hát egyedül kerekedtem fel világot látni. A 48-as busz végállomásától egy helyi vonattal mentem, két megállót, és bumm, ott volt az IKEA, szerencsére a méreténél fogva nehezen tudtam volna eltéveszteni. Úgy gondolom, hogy bár egy kisebb vagyont hagytam ott, sikerült egész értelmesen elkölteni. Kb. 53 euró lett a végösszeg, mondom a listát: egy vágódeszka, evőeszközkészlet (4kanál-4villa-4kés), egy mélytányér, egy sima tányér, egy pohár, ollók, fürdőszoba kilépő, szőnyeg a szobámba, kis tárolódobozok (végre nem hánykolódnak szanaszét a zoknijaim és egyéb apróbb cuccaim), felragasztható tükörcsempék (4 db), szennyestartó, egy plusz törölköző. Vettem még egy plédet, hogy ne fagyjak meg télen, meg egy plusz lepedőt is, ágyneműhuzatot csak azért nem, mert a legtöbb ilyen közös takarós-kétfős ágyakra volt tervezve. Ami meg egyfős volt, és nem haladta meg a 10 eurós maximum korlátot, az vagy narancssárga volt, vagy piros pöttyös. Fuj.
Na szóval, hazavonatoztam az IKEA-ból, és szép rendet vágtam itthon. Kezd szobának kinézni lassan.
Ki nem találjátok, mivel foglalkoztam az elmúlt egy órában: szépen kipakoltam a konyhaszekrényből az összes edényt (jó, van kb. 6 pohár meg 6 tányér), meg evőeszközt, és szépen elmosogattam őket, meg a szekrényt is áttöröltem. Egyrészt most hallom, ahogy kedves édesanyám nagyon nevet, másrészt most először érzem 21 év alatt a Szűz horoszkópom rendmániáját. Még az evőeszköztartót is elmosogattam. Ki tudja, milyen leprás lakott itt előttem.
Most pedig öröm van és boldogság, eszem valamit vacsira a vadiúj kékesszürke tányéromból meg iszom egy teát.
Harmadik nap
2013.08.23. 08:41
Elérkeztünk az utolsó előtti naphoz a intro week folyamán. Nyugisabb programok voltak, elmentünk az állatkertbe, este pedig stand-up comedy est volt. Az állatkertet nagyon élveztem, végig ugráltam mindent oroszlánoktól a zsiráfokig. A zsiráfok nagyon jófejek voltak, odajöttek megnézni minket, majd az egyik elkezdett pisilni, a másik meg próbált lefetyelni belőle. Ritkán hallani ilyen egyetértő fujjogást... Gondoltam megosztom veletek is ezt a csodálatos élményt. Nagyon cukik voltak viszont a szurikáták, éppen akkor nyammogtam az almámon, amivel töretlen sikert arattam az összes kis Timonnál.
Az állatkert után megszöktünk a csoporttól a német lánnyal, hogy szerezzünk végre feltöltőkártyát iphone-hoz. Nekem működik is, van internecc is meg viber meg whatsapp meg imessage meg minden finomság, neki viszont kiderült, hogy a telefonja még sajnos T-mobile függő. Lebattyogtunk hát az Apple Store-ba, ahol közölték velünk, hogy ők ezzel aztán semmit nem tudnak csinálni, oldja meg a német T-mobile. Na mindegy, nem annyira érdekesek ezek a részletek, viszont elszórakoztunk ezzel vagy egy órát. Utána viszont kiültünk egy random kanálispartra és csak lóbáztuk a lábunkat meg ettünk, ő gyümölcssalit, én pedig kókuszt. Aztán pedig lesétáltunk a Westerkerk-hez, itt találkoztunk a többiekkel, hogy együtt menjünk a Boom Chicago nevű helyre.
"Az élelmes magyar mögötted jön be a forgóajtón és előtted megy ki" taktikát alkalmazva amint szóltak, hogy be lehet menni a terembe, én már bent is voltam. Ez nagy ötletnek bizonyult, mert svédasztalos vacsora volt, és a többi veréb még kint állt sorban, amikor én már kb. be is fejeztem az evést. Kis bagettdarabokat kaptunk humusszal, szárított paradicsommal, meg fűszervajjal, a kevésbé válogatósak ehettek mindenféle quiche-t is.
A műsor leginkább a Beugróra hasonlított, négy amcsi pasas szórakoztatott minket, interaktív jelleggel. A legtöbb jelenetet akkor és ott találták ki, ötleteket kérve a közönségtől, de volt például az a fajta szkeccs is, amikor megállítják őket beszéd közben, és változtatniuk kell a párbeszéd hangulatán, meg a helyszínén (pl. most western filmben vagytok, most romantikusan beszéljetek, stb.) A legviccesebb szkeccs nagyjából 1 percig tartott, de azóta is ezen röhögök: felvillantak képek, hogy van CSI: Miami, CSI: New York, ők megcsinálták a CSI: Amszterdamot. Felkapcsolták a lámpákat, és ott feküdt a színpadon az egyikük, mellette meg ketten be voltak öltözve rendőrruhába. Az egyik rendőr szipogott egyet, kicsit meglökte a hullát játszó emberkét a cipőorrával, majd annyit kérdezett a másiktól, hogy 'Te is kérsz kávét?'. A másik mondta, hogy igen, aztán elmentek a színpadról. :D ez annyira gyönyörűen összefoglalja a holland mentalitást, hogy könnyeket csal a szemembe még most is.
Menet közben kiderült, hogy a német lánynak szülitortája van, szóval még őt is felköszöntötték a stand up comedy-sek is, meg mi is a csoporttal. Az instruktorok még egy tortával meg képeslappal is készültek neki, nagyon aranyosak voltak. Beültünk még egy bárba, inni az egészségére, de elment a kedvem a 2,5 eurós kis (25 cl) sörtől. Viszont érdekes beszélgetésbe keveredtem Chris-szel, egy kaliforniai fiúval, aki elmesélte nekem, hogy neki 9 fegyvere van otthon, és ez része a kultúrájuknak. A srác történelmet tanul, egészen képben van Horthyval és egyebek.
A svéd lakótársam ma korán hazajött, de nem kellett így sem egyedül bandukolnom. Kiderült, hogy az ír fiú is a konténerekben lakik. Hazafelé mélységesen megsértettem azzal, hogy a Gyűrűk ura sem könyvben, sem filmben nem érdekel. Viszont kedves Trónok Harca rajongó barátaim, azt állítja, hogy találkozott már párszor Joffrey-val, mert van valami közös baráti körük, és zseninek tartja őt.
Na mostan ennyi, a holland számom pedig: +31-6-45-85-20-28. A magyart nem fogom magammal hordani szerintem.
Dag nr. 2
2013.08.22. 08:38
Szóval, valahol ott dobtuk el a fonalat, hogy reggel van. Felkeltem a tündéri macskarisztokratás pizsamámban, és hallottam, hogy a lakótársam már mocorog a konyhában. Féltem kicsit, hogy kirongyolok a disney-s hálóingemben álmos fejjel, és valami kínai csávó néz rám vissza, de szerencsére egy szőke lány fogadott. Sofia svéd, és egyelőre megfelel a sztereotípiáknak. Bár annyira nem értékelte az ötletemet, hogy menjünk el közösen az IKEA-ba és minden egyes tárgy nevét ki kell ejtenie. Viszont megnyugodott a kis lelkem, hogy nem kell egyedül hazajárkálnom. Még nem tudjuk, lesz-e harmadik emberke, egy szoba még üresen áll.
Bevásároltam némi kaját is. Hihetetlen, hogy minden mennyire elő van készítve. A csirkemellfilé gyakorlatilag hetvenféle módon van csomagolva, felkockázva, felvagdosva, bepácolva, befűszerezve, stb. Rengeteg kész salátát meg kuszkuszt meg nyusznyuszt lehet venni. Beruháztam még némi joghurtra meg gyümölcsre is, és természetesen megvettem a legnagyobb üveg Speculoost, amit találtam. Anya, vettem egy csomag Dragibust is!
A hajós túra aranyos volt, de két éve nagyjából ugyanezt bejártuk. Ugyanazokat darálták le, hogy hogyan emelik be az ablakon át a bútorokat, meg azért dőlnek a házak, hogy az eső ne essen be. Utána a csoporttal kiültünk a Funen parkba vacsoráig. Meglepően meleg és napsütéses időnk van egyelőre. A vacsora ismét a suli menzáján volt, ma currys csirke volt rizzsel, a tegnapi tésztához képest egy Michelin-csillagos fogás.
Az esti program pedig az éjszakai Amszterdam címszó alatt futott, ami egy kocsmatúra volt lényegében. A legjobb az ír pub-ban volt a Guinness. Egész sokat tudtam beszélgetni emberekkel, viszont szinte mindenki anyanyelvi volt, ami egy idő után frusztrál egy kicsit. Amikor a skót és az ír srác elkezd filozofálni (ez nagyjából öt percenként fordul elő), akkor olyan melléknevek és igék repkednek, amelyek létezéséről még Oxfordban sem tudnak. Az ausztrál lány nagyon izgatott a ténytől, hogy magyar vagyok, már a barátainak is beszámolt erről a fantasztikus dologról, hogy ő, itt, ebben a városban, találkozott egy ilyen furcsa fajjal. Szerencsére Sydneyből jött, úgyhogy nincs tipikus ausztrál akcentusa. Vacsora közben azzal szórakoztatott minket, hogy melyik pókoktól meg kígyóktól kell félni Ausztráliában, valamint meggyőződéssel állítja, hogy létezik a koalamacinak egy olyan alfaja, ami a fáról ráugrik az emberekre, és összekarmolja az áldozatának a fejét. Az este folyamán megismerkedtem egy fiúbarátjával is, aki elmondta, hogy ez kamu, ők adták be a lánynak, de vicces, hogy azóta mindenkinek terjeszti. :D ezek az ausztrálok elég kattosak, de még mindig nem annyira, mint amennyire a skót srác tud lenni. Tőle ma azt tanultam, hogy a skótok nemzeti állata az unikornis, amik körbe-körbe rohangásznak, szivárványt húzva maguk után (lehet a srác túl komolyan vette a Robot Unicorn Attack játékot).
A kocsmatúra végén egy Coco's nevű helyen próbáltunk meg bulizni, de eléggé hering-party lett, szóval kettőkor összeszedtük egymást Sofiaval, és hazabaktattunk. Erős 40perc séta volt, muszáj lesz szerezni egy biciklit. Szombatig tele vagyunk programmal, de a hétvégén talán lesz idő egy kis IKEA meg bicikli projektre.
Eerste dag
2013.08.21. 08:41
Éjfélre értem haza a délutáninak gondolt programból.
1-re nem értem oda az egyetemhez, mert a Google Maps átvert, úgyhogy sétáltam egy nagyot a városban, de nincs is ezzel semmi baj, nagyon bírom a csatornákat meg a házikókat. Valamint minden jó instruktor tudja, hogy a programoknak azért van kitűzött ideje, hogy tudjuk mihez viszonyítani a csúszást. Már jócskán elmúlt kettő, mire összeállt a csoport. Egy fiú és egy lány instruktorunk van, akik nagyon lelkesek. A csoport igazán multikulti lett: van két amerikai, egy ír, egy olasz, egy dél-afrikai, spanyolok, németek, egy lány Costa Rica-ról, Hong Kongból azt hiszem ketten is vannak, meg van egy koreai, egy svájci és egy ausztrál lány is. A többiek eszembe sem jutnak. Aki már hallott Magyarországról, az nagyon el akar jönni Budapestre, különösen akik nem Európából származnak. Állítólag sok jót hallottak a városról. A legtöbben közülük Európában is most vannak először, kb. egy napja, küzdenek rendesen a jet-lag-gel meg a kulturális sokkal.
A nevemet ha kérdezik, akkor már csak azt mondom, hogy a Némó nyomában-ból vagyok a kék hal. Meglepően könnyen ki tudják mondani ezután a Dórit. (Dory az angol neve, csak magyarul Szenilla)
A regisztráció után volt az üdvözlő program. Áttereltek minket egy templomba! :D Azt hittem, viccelnek, de nem. A minket üdvözlő egyetemi dolgozók egy pulpitusról beszéltek. Mondott egy aranyos beszédet a rektor néni, meg mindenféle egyetemi alkalmazott és hallgató. Az egyik nő rengeteget beszélt arról, hogy ne legyünk alkoholisták és drogosok, de ha mégis ez történne, nyugodtan forduljunk hozzá, ő majd megoldja a gondjainkat. Miután ezt húsz percig ragozta, felkonferáltak egy egyetemi tanárt. A pasas többet beszélt, mint előtte és utána a többiek összesen. Nagyjából fél órában olyan szabad és szürreális asszociációs képességről tett tanúbizonyságot, hogy a felénél ledobtam a láncot. A gondolatai között nem volt sem kapcsolat, sem átvezetés. A legfontosabb, amit megjegyeztem, hogy ha ding-ding hangot hallok (ehhez hozott be egy bicikliscsengőt), akkor lehetőleg jobbra ugorjak félre, mert a csengő ritkán jár biciklis nélkül. Ha pedig a kulturális sokk miatt balra lépnék, akkor el fognak gázolni. Nagyjából ezt tartotta fontosnak mindenki elmondani: menjünk át nyugodtan a piros lámpán, de a biciklisektől rettegjünk, és ne aggódjunk amiatt, hogy a holland gasztronómia csúcsa a sajtos kenyér, mert hozzá lehet szokni, valamint a füvezés és a mindennapos alkoholfogyasztás nem átlagos és nem ajánlott.
A vacsorát az egyetem egyik menzáján kaptuk, életem egyik legjobban szétfőzött és legsótlanabb tésztáját. Itt már kezdtünk összerázódni a csapattal. Kaja után pedig az instruktorlány elvitt minket a kedvenc kocsmájába, ahol hatalmas tömeg volt. Ittunk drop shot-ot, ami leginkább egy folyékony medvecukorra emlékeztető alkohol, aminek a vége meglepően édes. Az esti buli az Odeon nevű helyen volt, a zene változó minőségű, a hely pedig nagyon meleg és levegőtlen, mint minden rendes szórakozóhely. Egyelőre még nem találtam senkit, aki itt lakik a konténerekben, úgyhogy ezért is siettem haza, amíg még nem volt nagyon késő.
A lakótársaim még mindig bújócskáznak, remélem lassan megismerkedek velük. Tervezek továbbá egy bevásárlást a közeli Albert Heijnben. Találtam Speculoost, ami a kedvenc dolgom a világon, meg kellene tusfürdő és egyéb tralalalala. A napi program pedig hajótúra lesz, meg holland gyorstalpaló.
Majd még kicsit barátkozom a blog.hu-val, aztán lövök fel még pár képet. :)
az új választott hazám
2013.08.19. 01:20
Sziasztok,
megérkeztem!
Minden akadályt könnyedén vettünk, a bőröndök és én. A Centraal Stationtól letaxiztam az éjszakai szállásig, ahol kb. életem legfélelmetesebb lépcsőjével szembesültem, de szerencsére segítettek fel és le is cipelni a kedves 'kis' kék bőröndömet. Reggel frissen és fitten nyolckor keltem, és elbandukoltam a Dam térre, ahonnan villamossal mentem átvenni a De Keyhez a kulcsomat. Fél 11kor már ismét a Hotel Galerijban voltam felszedni a bőröndöket, és a portás segített taxit fogni. Az első, ami meg is állt neki, egy Mercedes kisbusz volt, na mondom király, a gatyámat is rá fogom fizetni erre. Ráadásul a bácsi félre is értette az utcanevet. Amikor realizáltuk, hogy baromira másik utcát keresünk, leállította a taxiórát 20eurónál, majd megnézte a telefonján, hogy kb. 6perccel és két kilométerrel vagyunk odébb. Ezek után nem csak, hogy visszahozott, de még le is vont a húsz euróból, és csak 15-öt kért el. Meg is vagyok hatódva teljesen.
A szállásom tényleg egy konténerház. A kedves kis lakótársaim valószínűleg házon kívül vannak, vagy csak nem sikerült elég nagy zajt csapnom. Az ágynemű vadonatúj, minden IKEA-s, én bontottam ki a párnát meg a takarót is. Kaptam még egy szeretetcsomagot, WC papírral, szemeteszsákkal, felmosóvödörrel, felmosószerrel, szivacsokkal, szóval takaríthatok kedvemre.
Most pedig megyek be, vissza a citybe, egy órakor kell regisztrálni, aztán kezdődnek a programok a cserediákoknak.
Reggel sütött a nap, nagyjából tíz percig!