Éjfélre értem haza a délutáninak gondolt programból.

1-re nem értem oda az egyetemhez, mert a Google Maps átvert, úgyhogy sétáltam egy nagyot a városban, de nincs is ezzel semmi baj, nagyon bírom a csatornákat meg a házikókat. Valamint minden jó instruktor tudja, hogy a programoknak azért van kitűzött ideje, hogy tudjuk mihez viszonyítani a csúszást. Már jócskán elmúlt kettő, mire összeállt a csoport. Egy fiú és egy lány instruktorunk van, akik nagyon lelkesek. A csoport igazán multikulti lett: van két amerikai, egy ír, egy olasz, egy dél-afrikai, spanyolok, németek, egy lány Costa Rica-ról, Hong Kongból azt hiszem ketten is vannak, meg van egy koreai, egy svájci és egy ausztrál lány is. A többiek eszembe sem jutnak. Aki már hallott Magyarországról, az nagyon el akar jönni Budapestre, különösen akik nem Európából származnak. Állítólag sok jót hallottak a városról. A legtöbben közülük Európában is most vannak először, kb. egy napja, küzdenek rendesen a jet-lag-gel meg a kulturális sokkal.

A nevemet ha kérdezik, akkor már csak azt mondom, hogy a Némó nyomában-ból vagyok a kék hal. Meglepően könnyen ki tudják mondani ezután a Dórit. (Dory az angol neve, csak magyarul Szenilla)

A regisztráció után volt az üdvözlő program. Áttereltek minket egy templomba! :D Azt hittem, viccelnek, de nem. A minket üdvözlő egyetemi dolgozók egy pulpitusról beszéltek. Mondott egy aranyos beszédet a rektor néni, meg mindenféle egyetemi alkalmazott és hallgató. Az egyik nő rengeteget beszélt arról, hogy ne legyünk alkoholisták és drogosok, de ha mégis ez történne, nyugodtan forduljunk hozzá, ő majd megoldja a gondjainkat. Miután ezt húsz percig ragozta, felkonferáltak egy egyetemi tanárt. A pasas többet beszélt, mint előtte és utána a többiek összesen. Nagyjából fél órában olyan szabad és szürreális asszociációs képességről tett tanúbizonyságot, hogy a felénél ledobtam a láncot. A gondolatai között nem volt sem kapcsolat, sem átvezetés. A legfontosabb, amit megjegyeztem, hogy ha ding-ding hangot hallok (ehhez hozott be egy bicikliscsengőt), akkor lehetőleg jobbra ugorjak félre, mert a csengő ritkán jár biciklis nélkül. Ha pedig a kulturális sokk miatt balra lépnék, akkor el fognak gázolni. Nagyjából ezt tartotta fontosnak mindenki elmondani: menjünk át nyugodtan a piros lámpán, de a biciklisektől rettegjünk, és ne aggódjunk amiatt, hogy a holland gasztronómia csúcsa a sajtos kenyér, mert hozzá lehet szokni, valamint a füvezés és a mindennapos alkoholfogyasztás nem átlagos és nem ajánlott.

A vacsorát az egyetem egyik menzáján kaptuk, életem egyik legjobban szétfőzött és legsótlanabb tésztáját. Itt már kezdtünk összerázódni a csapattal. Kaja után pedig az instruktorlány elvitt minket a kedvenc kocsmájába, ahol hatalmas tömeg volt. Ittunk drop shot-ot, ami leginkább egy folyékony medvecukorra emlékeztető alkohol, aminek a vége meglepően édes. Az esti buli az Odeon nevű helyen volt, a zene változó minőségű, a hely pedig nagyon meleg és levegőtlen, mint minden rendes szórakozóhely. Egyelőre még nem találtam senkit, aki itt lakik a konténerekben, úgyhogy ezért is siettem haza, amíg még nem volt nagyon késő.

A lakótársaim még mindig bújócskáznak, remélem lassan megismerkedek velük. Tervezek továbbá egy bevásárlást a közeli Albert Heijnben. Találtam Speculoost, ami a kedvenc dolgom a világon, meg kellene tusfürdő és egyéb tralalalala. A napi program pedig hajótúra lesz, meg holland gyorstalpaló.

Majd még kicsit barátkozom a blog.hu-val, aztán lövök fel még pár képet. :)