pedig még csak az első hét van.

Tegnap jól sikerült minden, kivéve, hogy elvonatoztam a sulihoz tartozó sportlétesítményhez (nincs rá jobb szó, egy hatalmas hodály), hogy átvegyem az esti bulira a jegyem, de kiderült, hogy az instruktorom már elhozta nekem. Közben szóltak a többiek, hogy este közös vacsora lesz, szóval úgy döntöttem, hogy nem jövök haza a konténerbe, hanem bóklászok fel-alá. Feltöltöttem például a tömegközlekedéses kártyámat, de már ma is alig van belőle, borzasztó sokat levonnak utazásonként. Tök jófejek az emberek egyébként, mondtam a mögöttem álló pasasnak, hogy nyugodtan vegye meg a jegyét az automatából, ha siet, mert én még el fogok bénázni egy darabig, de ragaszkodott hozzá, hogy én álltam előbb sorba, és inkább segített. Magyarországon tuti már hőbörgött volna valaki, hogy miért tartom fel a sort. A hollandok általában segítőkészek, és tényleg mindenki beszél angolul, viszont csak akkor segítenek, ha megkéred őket. Például, amikor idefele szenvedtem a bőröndökkel a vonaton, eszük ágában nem volt segíteni leemelni őket a vonatról.

Megvacsoráztunk a belvárosban, egy steak-house-szerű helyre vitt minket az instruktorlány, Karin. Én csak egy levest kértem, amit nehezen dolgoztak fel a többiek, akik mind hatalmas húsokat meg nagy adag sült krumplikat nyomtak befele a fejükbe. Az amerikai fiú mellé kerültem ismét. Kisebb tragédiaként élte meg, hogy nem voltak hajlandóak őt csapvízzel kiszolgálni. Azt mondta, hogy ő Arizonából származik, a sivatag környékéről, és náluk mindenkinek jár az ingyen víz, bármennyi mennyiségben, és nem hajlandó 1-2-3 eurót fizetni egy kis üveg ásványvízért. Egyébként baromi gazdag, és pl. iszik egy kávét kaja előtt és kaja után is, de a víz nem fér bele a büdzséjébe.

9-kor otthagytam őket, és hazajöttem átöltözni meg lefürödni. Kb. 11 körül értem vissza a városba, a többiek azt mondták, akkor fogunk bemenni a Melkweg nevű szórakozóhelyre. Ez valami tejüzem volt anno domini, ma meg dizsi. Na persze, 11-kor eszük ágában sem volt megjelenni, szóval átnyargaltam a közeli kocsmába, ahol a hetet is kezdtük. Külön poén, hogy ez nem nemzetközi diákokra specializálódott, hanem inkább rendes holland egyetemistákra, és emiatt a zenék fele ezen a fantasztikus nyelven szól. Úgy tűnik, nagy slágerek lehetnek, mert az összes holland megőrül és egyszerre üvölti a refrént. Ittam egy sört, meg kaptam egy ilyen medvecukor ízű felest a pultos sráctól ajándékba. :)

Éjfél után battyogtunk át a Melkweg-be, ahol természetesen sorban állás és heringparty várt minket. Egész sokáig maradtunk, én valamikor 3 felé adtam fel, és utasítottam kedves ír pajtimat, hogy itt az ideje a hazasétának. Több mint 4 euró az éjszakai buszra a jegy, én meg spúr vagyok. Négy óra bőven elmúlt, mire hazaértünk. Nagyon érdekes filozófiai kérdéseket érintettünk hazafele jövet, meg fun fact-eket gyűjtöttünk Budapestről és Dublinról.

"Reggel" összeszedtem magam, és elkísértem Sofia-t a boltba. Vettünk néhány fontos dolgot, mint papírtörlő, wc papír, folyékony szappan, só, bors, cukor. Együtt reggeli-ebédeltünk, aztán ő lelépett valami BBQ dologra, én pedig felvettem a konfliktust a német lánnyal, hogy megyünk-e IKEA-ba. Persze rájöttünk, hogy a két IKEA-ból az egyik neki van közelebb, a másik meg nekem. Úgy döntöttem, elég a közelebbibe elmenni, hazafele nem akartam egy órán át vonszolni a cuccokat. Így hát egyedül kerekedtem fel világot látni. A 48-as busz végállomásától egy helyi vonattal mentem, két megállót, és bumm, ott volt az IKEA, szerencsére a méreténél fogva nehezen tudtam volna eltéveszteni. Úgy gondolom, hogy bár egy kisebb vagyont hagytam ott, sikerült egész értelmesen elkölteni. Kb. 53 euró lett a végösszeg, mondom a listát: egy vágódeszka, evőeszközkészlet (4kanál-4villa-4kés), egy mélytányér, egy sima tányér, egy pohár, ollók, fürdőszoba kilépő, szőnyeg a szobámba, kis tárolódobozok (végre nem hánykolódnak szanaszét a zoknijaim és egyéb apróbb cuccaim), felragasztható tükörcsempék (4 db), szennyestartó, egy plusz törölköző. Vettem még egy plédet, hogy ne fagyjak meg télen, meg egy plusz lepedőt is, ágyneműhuzatot csak azért nem, mert a legtöbb ilyen közös takarós-kétfős ágyakra volt tervezve. Ami meg egyfős volt, és nem haladta meg a 10 eurós maximum korlátot, az vagy narancssárga volt, vagy piros pöttyös. Fuj.

Na szóval, hazavonatoztam az IKEA-ból, és szép rendet vágtam itthon. Kezd szobának kinézni lassan.

Ki nem találjátok, mivel foglalkoztam az elmúlt egy órában: szépen kipakoltam a konyhaszekrényből az összes edényt (jó, van kb. 6 pohár meg 6 tányér), meg evőeszközt, és szépen elmosogattam őket, meg a szekrényt is áttöröltem. Egyrészt most hallom, ahogy kedves édesanyám nagyon nevet, másrészt most először érzem 21 év alatt a Szűz horoszkópom rendmániáját. Még az evőeszköztartót is elmosogattam. Ki tudja, milyen leprás lakott itt előttem.

Most pedig öröm van és boldogság, eszem valamit vacsira a vadiúj kékesszürke tányéromból meg iszom egy teát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.