Halihó,
Hétfőn nem történt sok minden, csak este mentem be a városba találkozni a kis csoportommal. Nagyon örültem, mert sokan eljöttek, pedig én kezdeményeztem:) Az ausztrál lány ki is akadt, mert amikor ő írt vasárnap a facebook csoportba, hogy találkozzunk, akkor senki nem reagált, amikor meg én írtam, akkor csomóan jelezték, hogy jönnek:) szóval összefújta a szemetet a szél. A Centraal Stationtől a NEMO nevű múzeum felé sétálva találtunk egy király helyet, egyből a kikötő mellett. A NEMO a hollandok Csodák Palotája. Mellesleg fantasztikus viccek forrása volt az este folyamán (hiszen én vagyok Dory, a hal, a Némó nyomábanból). Az este nagy része azzal telt, hogy a skót srácot piszkáltuk, mert kiderült, hogy utálja, ha megérintik. Egész idő alatt az asztal alatt rugdostam.:) Beszéltem apáékkal viber-en is, mert nem értem haza Skype-olni. Kedden pedig megérkezett Jana Antwerpenből. Megebédeltünk nálunk, aztán bementünk a városba, nézelődni kicsit. Közben előkerült a magyar lány, akivel beszélt a lakótársam, Sofia. Betti tehát ismerősnek jelölt facebookon még hétfőn, és mondta, hogy kedden BBQ-zni akarnak a Vondelparkban, így Janával csatlakoztunk hozzájuk. Kicsit vicces volt úgy találkozni emberekkel, hogy élőben még sosem láttam őket. Végül kiderült, hogy van itt egy halom magyar, a legtöbben Corvinusosok voltak, és most itt kezdik el a mesterszakot. Ilyen kis aranyos eldobható alumínium cuccon csinálták a hússütést. Sofia, a svéd lány is csatlakozott hozzánk később, aztán 9 körül elindultunk haza. Itthon pedig összebújtunk 3-an a kanapén, és megnézettem velük a Szemfényvesztőket. Sikerült letöltenem egy olyan verziót, ami hosszabb volt a mozisnál, így bár a csattanót tudtam, a poénok fele még nekem is új volt.
Időközben megérkezett a harmadik lakótárs, Liane Franciaországból. Egyelőre 2x5 perc beszélgetésre korlátozódott a kapcsolattartásunk, és az angolt is töri kicsit. Valami szerelmi bánata van egyébként, ha jól vettük ki, de nem igazán akart eddig velünk lógni, pedig mindig felajánljuk neki.
Szerdán, azaz ma átjönnek ebédelni a csoporttársaim. Igaziból egy szűrt társaságot akartam meghívni, de a végén attól félek, többen leszünk, mint 10. Tányérunk meg összesen van 7, edénykészletünk meg kimerül egy lábasban és egy serpenyőben. Lehet, hogy vajas kenyér parti lesz így.. :) Azt hiszem veszünk eldobható tányérokat, és kimegyünk a beach-re, ha ilyen jó az idő. Ma száz ágra sütött a nap. Szinte megfordult a fejemben, hogy fel kéne venni a sortom, de aztán elűztem ezt az ördögi gondolatot. Jana holnap megy vissza Belgiumba, este pedig elvileg a skót fiúnál, Joe-nál folytatjuk az elhajlást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.