Péntek este, miután itthon szépen kimostam, feltakarítottam, tralala, felszedtem Zitust 8-kor a Centraal-on. Hazafele jövet bementünk a boltba vacsorát venni, rántott sajtrudakat ettünk rizzsel. Miután jól kibeszélgettük magunkat, elindultunk Sharonékhoz, mert a lakótársának szülinapi ivászata volt, amire meg voltunk hívva. Igen ám, de mire odaértünk, mindenki lelépett, akit ismertünk, ugyanis a Trouw nevű szórakozóhelyre akartak menni, ahova éjfél előtt olcsóbb a jegy, de kb. egy órás sort kell kiállni. No de sebaj, elengedtük ezt a dolgot, és elvittem Zitát inkább a kedvenc báromba. Amikor 11 felé odaértünk, még nem nagyon volt senki, tudtunk beszélgetni is, aztán megérkezett éjfél körül a tömeg, a hangulat a tetőfokára hágott, jól éreztük magunkat nagyon. 2 körül indultunk haza. Kölcsönkértem Zitának is Bali biciklijét, de azzal nem számoltam, hogy míg Gesine kb. akkora mint én, Zita sokkal kisebb. Így kénytelen voltam átvenni Balázs biciklijét, így átestem életem első találkozásán egy kontrás biciklivel.

Szombaton összeszedtük magunkat reggel, és nekivágtunk a városnak. Ezúttal útitársaink az én zöld biciklim, és öreg Gazellám volt, aki jelenleg egészen működőképes, kivéve, hogy ismét leesett a hátsó sárvédő. Anna Frank előtt szabadultunk meg a bicóktól, mert Zitának ott már halálfélelme volt a tömegben biciklizéstől. Jó nagy sétát tettünk, a Dam-on át egészen a virágpiacig, aztán a Keizersgracht-on be akartunk menni az Abercrombie-ba, de végül nem voltunk hajlandóak sorban állni. Gyönyörűségesen fantasztikus időjárás volt, pólóban, max. kardigánban lehetett mászkálni, szerencsére itthon még időben visszajöttünk a napszemüvegért. A Dam mellett ebédeltünk egy aranyos kis olasz kajáldában. A desszertet a Westerkerk mellett szereztük be egy sütiboltban, majd felszedtük a bicikliket és lementünk a Museumplein-re, fotózkodni az I amsterdam betűkkel. Ittunk egy kávét is a napsütésben. A Museumplein több, mint 20 percre van tőlünk biciklivel, így Zita eléggé vágyott egy oxigénsátorra, mire hazaértünk, azt mondja, Maastrichtban nincs ám ekkora táv. Itthon kicsit pihegtünk, meg fürödtünk-kajáltunk, aztán megkérdeztük ismét a kedvenc ausztrálomat, hogy van-e valami tervük. Mivel neki is itt volt két ausztrál barátnője, átnéztünk hozzájuk, de ők csak valami közeli bárba akartak beülni, nekünk viszont volt ugye biciklink is. Közös megegyezéssel inkább a vöröslámpást választottuk a Zitával, így a Grote Bickerstraat-ot elhagyva erős negyed órán belül már a forgatag közepében voltunk. Miután megvizsgáltuk a felhozatalt, ettünk goffrit, ittunk Cacao beert, aztán hazaindultunk. Reggel korán keltünk, hogy elérje a 9 órás vonatot Maastrichtba. Az Albert Heijn-ben szerencsére még meleg volt a croissant, szóval ez kicsit feldobta a napsütéses vasárnap hajnalt.

Ma iskolában voltam, aztán megreggeliztem egy amerikai és egy svájci ismerőssel, hogy utána szembejöjjön Niall, az ír pajtim. Elhatároztuk, hogy a következő óránkig fennmaradó időt Joe-nál töltjük, de ezt a tervet kicsit keresztülhúzta a tény, hogy Joe órán volt. Szerencsére Chris, az amcsi srác beengedett minket, és szórakoztatott egy órán át, amíg mindenki kedvenc skótja hazaért. 

Este bár elég punnyadt voltam, mivel ma van igaziból az ausztrál fiú, Leo szülinapja, ezért átlátogattam hozzájuk. A csapat egy pizzázónál kötött ki, ahol fantasztikus pizzát sütöttek, kár, hogy ebédre is azt ettünk. Azért kicsit belenyammogtam a többiek szélébe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.