Szóval, valahol ott dobtuk el a fonalat, hogy reggel van. Felkeltem a tündéri macskarisztokratás pizsamámban, és hallottam, hogy a lakótársam már mocorog a konyhában. Féltem kicsit, hogy kirongyolok a disney-s hálóingemben álmos fejjel, és valami kínai csávó néz rám vissza, de szerencsére egy szőke lány fogadott. Sofia svéd, és egyelőre megfelel a sztereotípiáknak. Bár annyira nem értékelte az ötletemet, hogy menjünk el közösen az IKEA-ba és minden egyes tárgy nevét ki kell ejtenie. Viszont megnyugodott a kis lelkem, hogy nem kell egyedül hazajárkálnom. Még nem tudjuk, lesz-e harmadik emberke, egy szoba még üresen áll.

Bevásároltam némi kaját is. Hihetetlen, hogy minden mennyire elő van készítve. A csirkemellfilé gyakorlatilag hetvenféle módon van csomagolva, felkockázva, felvagdosva, bepácolva, befűszerezve, stb. Rengeteg kész salátát meg kuszkuszt meg nyusznyuszt lehet venni. Beruháztam még némi joghurtra meg gyümölcsre is, és természetesen megvettem a legnagyobb üveg Speculoost, amit találtam. Anya, vettem egy csomag Dragibust is!

A hajós túra aranyos volt, de két éve nagyjából ugyanezt bejártuk. Ugyanazokat darálták le, hogy hogyan emelik be az ablakon át a bútorokat, meg azért dőlnek a házak, hogy az eső ne essen be. Utána a csoporttal kiültünk a Funen parkba vacsoráig. Meglepően meleg és napsütéses időnk van egyelőre. A vacsora ismét a suli menzáján volt, ma currys csirke volt rizzsel, a tegnapi tésztához képest egy Michelin-csillagos fogás.

Az esti program pedig az éjszakai Amszterdam címszó alatt futott, ami egy kocsmatúra volt lényegében. A legjobb az ír pub-ban volt a Guinness. Egész sokat tudtam beszélgetni emberekkel, viszont szinte mindenki anyanyelvi volt, ami egy idő után frusztrál egy kicsit. Amikor a skót és az ír srác elkezd filozofálni (ez nagyjából öt percenként fordul elő), akkor olyan melléknevek és igék repkednek, amelyek létezéséről még Oxfordban sem tudnak. Az ausztrál lány nagyon izgatott a ténytől, hogy magyar vagyok, már a barátainak is beszámolt erről a fantasztikus dologról, hogy ő, itt, ebben a városban, találkozott egy ilyen furcsa fajjal. Szerencsére Sydneyből jött, úgyhogy nincs tipikus ausztrál akcentusa. Vacsora közben azzal szórakoztatott minket, hogy melyik pókoktól meg kígyóktól kell félni Ausztráliában, valamint meggyőződéssel állítja, hogy létezik a koalamacinak egy olyan alfaja, ami a fáról ráugrik az emberekre, és összekarmolja az áldozatának a fejét. Az este folyamán megismerkedtem egy fiúbarátjával is, aki elmondta, hogy ez kamu, ők adták be a lánynak, de vicces, hogy azóta mindenkinek terjeszti. :D ezek az ausztrálok elég kattosak, de még mindig nem annyira, mint amennyire a skót srác tud lenni. Tőle ma azt tanultam, hogy a skótok nemzeti állata az unikornis, amik körbe-körbe rohangásznak, szivárványt húzva maguk után (lehet a srác túl komolyan vette a Robot Unicorn Attack játékot).

A kocsmatúra végén egy Coco's nevű helyen próbáltunk meg bulizni, de eléggé hering-party lett, szóval kettőkor összeszedtük egymást Sofiaval, és hazabaktattunk. Erős 40perc séta volt, muszáj lesz szerezni egy biciklit. Szombatig tele vagyunk programmal, de a hétvégén talán lesz idő egy kis IKEA meg bicikli projektre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.