Miccccsoda napok! Két nőszemély is várt rám a maastrichti állomáson, a napsütésben (jó, lehet, hogy csak nem esett épp). Hazamásztunk Orsikához, beebédeltünk pizzát meg Daim tortát, aztán kajakómában pihegtünk az esti buliig, miközben próbáltuk utolérni egymás életének…

Na kívánok. Azt hiszem lassan kihagyom ezeket a "iskolában voltam" részeket, és szorítkozzunk a lényegre. Szerdán átjött a kis ausztrálom, sütöttem neki sült krumplit, és elmesélte élményeit Budapestről. Borzasztó jól érezték magukat, jó idő volt, olcsó a kaja…

Na szóval hol is kezdjem. 22.-én írtam utoljára. 23 reggel Sofiával elindultunk vizsgázni, a világ másik felére, biciklivel. 9-kor kezdődött az a csoda. Első reakcióm az volt a kérdéssorra, hogy hazamegyek sírni, de aztán összeszorított fogakkal végigszenvedtem és stand-upoltam…