Na kívánok.

Azt hiszem lassan kihagyom ezeket a "iskolában voltam" részeket, és szorítkozzunk a lényegre.

Szerdán átjött a kis ausztrálom, sütöttem neki sült krumplit, és elmesélte élményeit Budapestről. Borzasztó jól érezték magukat, jó idő volt, olcsó a kaja (állítólag a fiúk napi több gyrost ettek, mert annyira tetszett nekik, h ilyen olcsó). Állítólag használták a jegyzeteimet, amiben kb. összeszedtem, merre-mit kell megnézni/kóstolni. Mondta, hogy januárban vissza akar jönni, egy pár napra is akár. A hongkongi fiú, Simon is volt nálunk, ő is teljesen belezúgott a városba. Mindketten kiemelték, hogy mennyire király a magyar konyha meg a gulyás... Sharon is egyből kérdezte, hogy tudok-e csinálni, hát mondom ezt most benézted drágám...

Csütörtökön már nem emlékszem mit csináltam, biztos produktív nap volt. Pénteken és szombaton este is buliztunk. Niallnak, az ír srácnak itt volt két haverja, az egyik srác teljesen vállalható, a másik pedig nagyon lecsúszott rockernek kinéző, na ezeket vittük white party-ba, nem volt semmi. Niall elkérte a matracaimat is kölcsön, hogy vesz pumpát és jó lesz, hát természetesen nem vett pumpát, úgyhogy szerencsétlen fiúk a földön aludtak gyakorlatilag. Pénteken Joe-nál volt az előivászat, összekürtöltük a társaságot és átvittem a pálinkát. Hát nem bírt elfogyni az az egy üveg se az istennek se, 1-2 ember arckifejezésén viszont jókat lehetett röhögni. A csapat egyik fele távozott egy koncertre, mi pedig hová máshova, mint a gieterbe. Valami 4 után indultam haza, szóval szombaton nem én lettem a koránkelés érdemérem tulajdonosa.

Szombat este white party volt, a Rembrandtpleinen, egy szórakozóhelyen, ahol még nem jártam, de elég népszerű. Megint mindenki kapott világító nyakláncot meg karkötőt meg arcfestést, és bár eleinte és a végén is rettentő rossz volt a zene, a közepén valamelyik DJ nagyon beletalált az ízlésembe, annyira régi számokat nyomtak, hogy nagyon kellett nevetnem (Pink- Get the party started, 2000es évek eleje). Kicsit hamarabb el akartam indulni, mint a buli legvége, hát ami volt a ruhatárnál, az egy majdnem West Balkán szintű dolog volt. Mint a birkák lökdösődtek az emberek, de szerencsére sikerült egyben, kabátostul elmenekülni.

Szerdán volt még izgalmas dolog, prezentáltunk marketingből. Na most, a 4 fős csoportból az egyik srác közölte, hogy ő leadja a tárgyat, a másik srác pedig holland, akik elvileg híresek arról, hogy semmit nem csinálnak... Így hát Aurelia-ra, a román lányra, és rám maradt a meló. Le kellett adnunk az első két heti beadandót és a második hetit előadni. Új terméket kellett kitalálnunk, és bevezetni a piacra, mi a Starbucksnak találtuk ki a frozen yoghurtot. Mivel a holland srác a második beadandóval semmit nem foglalkozott, és reggel se bírt beérni, hogy legalább egyszer elpróbáljuk, ezért megfosztottuk őt a lehetőségtől, hogy prezentáljon. Minden órán 2 prezi van, az előttünk lévő szerencsére nagyon sok kérdést vetett fel, és nem volt elragadtatva a tanár, így a mienk elég jó fogadtatást kapott. 10%-a a végső jegyünknek ez, szóval nem befolyásol olyan sok mindent egyébként. Izgultam azért kicsit, és ki is hagytam pár dolgot, de hát ugye ők nem látták a jegyzeteimet, úgyhogy ezt nem tudják... :) Mivel az előadás miatt már reggel 9.30ra mentem, és utána még óráim is voltak, meg találkoztunk egy másik csoporttal is, ezért valami 6-ig voltam órán, a nap meg száz ágra sütött odakint, na mondom csodás...

Ma péntek van, felkeltem, fürödtem egy órát, megreggeliztem urasan, aztán lekéstem a 10.38-as vonatot Maastrichtba, és így a 11.08-ason ülök épp, ami fél óra múlva érkezik meg. Jó kis hétvége lesz ez :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.