Zajlik az élet.

Palománál hagytam abba, baromi messze lakik tőlünk, de épp vasárnap költözött be, és meg akarta mutatni. 700 eurót fizet, és gyakorlatilag a szobája egy egérlyuk. A lakótársa egy svácji lány, aki két svájci barátnőjét is elhozta magával. Sharonnal meg velem együtt tehát hatan voltunk. A svájciak csináltak egy kis jóó paradicsomos spagettit, mi meg vettünk fagyit. Találtam ilyen pici képviselőfánk-szerű dolgot is fagyasztva, csak nem puding volt benne, hanem tejszínhab, nyami. Végül megkajáltunk, és megnéztük az 'Ilyen az élet' című filmet.

Hétfőn voltam iskolában, meg vettem magamnak egy könyvet, meg átvettem a diákigazolványomat. A legfontosabb viszont, hogy rátaláltam (eddig) hű társamra, Gazelle-re. A Waterlooplein-en, a lopott biciklik Mekkájában vásároltam, valószínűleg így is lehúzással, de legalább elértem, hogy kapjak rá elöl-hátul új lámpát. Csengőm nincs, meg fokozatok se, de a kézifék működik, meg kaptam egy hatalmas lakatot is. Elég kis stramm darab. Szóval hazavergődtem, öröm bódóttá, van brinyigli. Este átjött Karin, a holland lány, és meglátogattuk Niallt, az ír fiút, aki itt lakik. Niall szobája mindig elborzaszt. Egy darab tányérja van, pohara nincs, semmi személyes, csak két könyv meg egy kupac ruha. Teapartit akartunk csapni, de ő csak a forró vizet adta hozzá, a teát meg a poharakat én vittem itthonról... Sofia meg Liane pedig egy perui fiúval vacsorázott itthon, olyan hagymaszag volt, hogy rá lehetett akasztani a nagykabátot. A dzsuváról nem is beszélve.

Ma délután összeültünk a srácokkal, akikkel beadandót kéne írnom, majd mivel a sulinál voltunk, felhívtuk Joe-t, hogy örülne-e látogatóknak. Így Zachary-vel (aki New Yorkból jött) beugrottunk hozzá, majd ha már így alakult, elmentünk venni vacsorának valót. Vettünk fagyasztott pizzát, mert az volt a márkája, hogy nagy kövér amerikai pizza, és ez az általánosítás nagyon megtetszett Zachary-nek (aki alacsony, és nem kövér). Én sült krumplira vágytam, úgyhogy azt is ettünk, az elmaradhatatlan curryketchuppal. Az egészséged életmód jegyében pedig vettünk szőlőt, mert ma a második doboz ingyen volt. Itt a boltban ez a leggyakoribb akció, nem az árat csökkentik, hanem odaadják a másodikat ingyen. Sharon is átjött végül, és együtt bicikliztünk haza. Amikor el kell indulnom, akkor azért az első reakcióm még mindig az, hogy busszal megyek, de próbálom rávenni magam a gyakorlásra. Egyelőre nem mondom, hogy gyorsabb a bicikli, de olcsóbb.

Az idő egyébként még mindig gyönyörű. Hétfőn kicsit hideg volt, de ma erőteljesen sütött a nap, állítólag így is marad a hét második felében. Lehet nem is esik itt soha, csak ezzel rémisztgetik a bevándorlókat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.