Na jó napot kívánok, visszatértem.

Ott tartottunk, hogy hétvége. Mivel kedden vizsgáztam, ezért addig a napok nagy egyhangúságban teltek: tanulással. Péntek este kicsit lógtam a fiúkkal (Niall-Joe), szombaton pedig elmentünk inni egy sört a magyarokkal, akik szintén itt laknak. Egyébként szépen kitakarítottam mindent, kimostam a ruháimat, szóval minden baromságon túlestem, csak hogy addig se kelljen tanulni. Volt egy kis családi skype is.

Kedden végre megvolt ez a csoda vizsga, a halál micsodája után volt kettő megállóval a vizsgahelyszín. Mivel Gesine-t, a német barátnőmet csak 5-kor kellett felszednem a pályaudvaron, ezért kicsit körbenéztem a városban. A Dam térről indul a Kalverstraat, a bevásárlóutca. Igazából nem ruhákat indultam nézni, hanem a szobámmal akartam kezdeni valamit, annyira üres volt. Hát az elmúlt héten rengeteget haladtunk, most már szinte befejezettnek tekintem. :) Annyira kis otthonos lett, imádom. Le is írom miket vettem: egy halom képeslapot, amiken Amszterdam meg tipikus holland dolgok vannak, meg vettem egy nagy Amszterdam zászlót, meg egy konyharuhát, amire az van írva h 'Trust me, I'm a BAKER', meg két kis tájképet, meg egy fatáblát amire az van írva, hogy 'Whatever is that you are doing, do something else', mert ez ilyen gyakori mondás otthon (Dórika mit csinálsz, hagyd abba!), meg vettünk pici csillagokat, amiket a falra kell ragasztani, és világítanak éjjel. A legjobbat hagytam a végére: a virágpiac mellett megtaláltuk a Christmas Palace nevű boltot, ahol konkrétan egész évben Karácsony van, karácsonyfadíszeket meg fényeket meg girlandokat árulnak. 3 euróért sikerült beruházni egy fantasztikus égősorra, ami szintén a falamra van felaggatva, és annyira cuki! A képek nem annyira tudják visszaadni a hangulatot, de imádom.

Na szóval, 5-kor összeszedtem Gesine-t. Két éve nem találkoztunk, de mintha csak tegnap lett volna, hogy felraktuk a vonatra a Keletiben. :) Hazajöttünk, hogy lepakoljon, meg elkezdtük a szobámat díszíteni. Vacsorára átjött Niall és Sharon, pesztós tésztát főztünk zöldségekkel, meg vettünk egy sajttortát, hogy megünnepeljük a találkozást. A sajttorta maradéka Balázsnál kötött ki hálám jeléül, aki kölcsönadta a biciklijét erre a pár napra Gesine-nek.

Szerdán megreggeliztünk, aztán odaadtam neki a kis könyvet, amiben fel vannak sorolva a múzeumok, hogy válasszon egyet. Az egyik fotómúzeumra esett a választás. (Végre nem csak kajálásról van szó! Kultúrprogram!!)

Szóval elmentünk ebbe a Huis Marseille-be. A Keizersgracht-on van, két házat nyitottak egybe, van egy nagyon szép kis kertje is hátul. Minden szobában más fényképész képei vannak. Volt egy-két nagyon elvont dolog, de voltak nagyon érdekesek is. A kedvencem egy pasas volt, aki gyerekként az anyukájával együtt megszökött az agresszív apjától. 21 év múlva tért vissza a házba, amikor az apja már meghalt, és ekkor csinált fotókat a ház állapotáról. Az apuka mindenféle szemetet meg kacatot meg újságot meg könyvet meg matracokat gyűjtött, és tiszta dzsuva volt az egész ház, de a falakon, meg a bútorokon még mindig látni, hogy milyen előkelő hely volt ez valamikor. Az érzelmi hátteret is hozzárakva nagyon felkavaróak voltak a képek.

A képek átböngészése után ittunk egy kávét hátul a kertben, aztán elindultunk a Dam-ra, sült krumplit enni. Gesine mindenképp ki akarta próbálni a Pindakaas saus-t, ami egy helyi jellegzetesség, magyarul mogyorószósz. Délután a városban kóboroltunk, aztán hazajöttünk kicsit pihenni. Sharonnál vacsoráztunk a többiekkel, de mi vittük a saját kajánkat. Jött Paloma és lakótársa, a svájci lány is. Előkerültek Sharon lakótársai is, és Gesine sem értette az ír fiú akcentusát, szóval most már nem érzem magam olyan rosszul. A kis csapatunk elindult a Gieter-be, de a svájci lány biciklije lerobbant félúton. Rövid tanakodás után az én kis németem ajánlotta fel, hogy üljön fel az ő biciklijére hátul. Ez az, amit én sose mertem kipróbálni, sem utasként, sem sofőrként. A Gieter-ben összefutottunk a holland lánnyal, meg Ivettel is. A többiek elég hamar leléptek, így négyen maradtunk: Ivett, egy másik magyar lány, Anita, aki szintén szaktársunk, Gesine, és én. Megbeszéltük, hogy átmegyünk a Coco's-ba a nemzetközi buliba, mi biciklivel, Ivették sétálva. Folytattuk hát a bulit 2.30-ig ott, és ekkor Gesine még mindig nem volt fáradt, úgyhogy megkérdezett pár random embert, mit javasolnak. Betévedtünk hát négyen, fiatal lányok a Smokey nevű helyre. Soha rosszabbat. Mindenki nagyon reménytelen volt, és 40 év fölötti. Valamikor négy előtt indultunk haza.

Csütörtökön későn keltünk, így a reggeli majdnem inkább ebéd lett. Barangoltunk kicsit a környékén, a Haarlemmerstraat-on nézelődtünk, meg ettünk egy goffrit (én eperrel, ő cseresznyével). Utána pedig lebicikliztünk Amszterdam látogatható lakóhajójához. Még magyar leírás is volt a szobákhoz. Mint kiderült, nem igazán éri meg a lakóhajó, mert a rezsije majdnem annyi, mint egy háznak, viszont a biztosítása sokkal drágább, és x évente ellenőriztetni kell, meg átfestetni. Engem az zavart legjobban, hogy a belmagasság nagyon pici. Bár voltak képek más, modernebb lakóhajókról, azért van, amit elfogadnék... Ez a 20. század elejéig használatban volt, mint teherszállító hajó, és utána lett átalakítva. 1997 óta nem lakják, mert túl sok a látogató. Amszterdamban nem adnak már ki több engedélyt lakóhajóknak, úgyhogy már csak az a lehetőség maradt, hogy az ember olyan hajót vesz, aminek van engedélye.

Utána jött a délután számomra horror része. Elvittem őt a Waterlooplein-re, ami ugye a bolhapiac. Beszabadult egy nagyon undorító használt ruha boltba. Annyira csúnya ruhák voltak, hogy az valami fogalom. Ő meg tökre feldobódott, láttam, hogy azt se tudja melyik rondasághoz nyúljon. Életem egyik leghosszabb fél órája után sikerült egy borzasztó ocsmány pulóverrel távoznunk. 25 eurót fizetett érte. Mondtam neki, hogy ha az anyja kérdezi, ÉN megpróbáltam lebeszélni róla. Fúúú. Aztán bementünk egy másikba is, ott már rend volt, meg normálisabb cuccok, attól nem is jött izgalomba.

Ezek ráadásul boltok. A teret magát úgy kell elképzelni, hogy odajön a pigmentált barátunk, leterít nyolc nagy lepedőt, kiszór 10 zsáknyi ruhát ilyen hosszú csíkokba, aztán odabiggyeszt elé egy feliratot, hogy minden 1 euró, minden 2 euró. Ehhez képest egy bolt már fejlődés. Alig várom, hogy keresztanyám és anyám megérkezzen, és felfrissítsük a ruhatárukat!

Mivel Joe-tól 5 percre voltunk biciklivel, ezért zsákmányoltunk némi croissant-t, és felcsörgettük a kedvenc skótomat, hogy van-e ideje egy kávészünetre. Természetesen Joe sose mond nemet, így beugrottunk hozzá. 7 felé jöttünk haza tőle, pihenni egy kicsit. Miközben lakatoltuk le a bicikliket, belebotlottunk Balázsba, aki mondta, hogy ugyan ők nem buliznak az este, de egy kis iszogatásra ráérnek. 9 körül tehát átmentünk Ádámhoz. (Ádám, Balázs és Betti mind corvinus-os volt, most pedig mesterszakon vannak kint). Betti tanult, így a fiúkkal lógtunk, meg egy olasz haverjukkal. Éjfél már bőven elmúlt, én fáradt voltam, de Gesine mondta, hogy bulizni kell menni, így hát ismét a városban kötöttünk ki. Megint majdnem 4 volt, mire hazaindultunk, reggel pedig kelni kellett, mert indult a vonata vissza Brémába. Megígérte, hogy jönni fog még egyszer, azt hiszem sikerült beletáplálnom az imádatomat a város felé. :)

Elég intenzív volt ez a hét, szóval a hétvégén megint kicsit több pihenéssel töltöttem. Péntek este Manny szülinapja volt, ő egy olasz csoporttársunk, így nála voltunk, de bulizni már nem mentünk el Niall-lel, hanem hazabicikliztünk. Tegnap este pedig Bettivel és néhány helyi emberrel mentünk el az Amsterdam Roest nevű helyre, ahol egy Oktoberfest utánzatot próbáltak létrehozni, de hideg volt, az alkohol meg drága. A hely egy romkocsma egyébként, hangulatos, de nem igazán értettem a célját, mert a zene rossz volt, de elég hangos, hogy beszélgetni se lehessen. Hazafele pedig majdnem odafagytam a biciklire. Ma este pedig Sharon volt a szokásos vasárnap esti program, a szokásos csapat (Rory-ír, Leo-ausztrál, Paloma-spanyol). Holnap pedig ismét iskola.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.