A hétköznapjaim nem túl érdekesek. Próbálok tanulgatni, jövő héten HR vizsga lesz.
Kedden vissza kellett mennem az ING-be, megérkezett a lóvé, úgyhogy most már szinte biztos, hogy túlélek itt. A Haarlemmerdijk utcában, ahol a bank is van, körbenéztem, bementem az összes posztert áruló boltba, hátha találok valamit a falra, de Batman volt még a legjobb, azt pedig nem akartam venni. Volt 1-2 párizsi látkép, meg New York, de az nem illik ide. 

Szerdán suli után beugrottam Joe-hoz egy kávéra (ez szerintem lassan tradíció), aztán megbeszéltük, hogy este megyünk a nemzetközi buliba. A Coco's nevű helyen van minden szerdán erasmus buli, csak eddig direkt kerültük, mert az első hetekben az összes hülye ott nyomorog. Sharonnál vacsiztam (kivételesen én főztem, az előző heti maradék tortillát ettük meg csirkével), aztán hirtelen megjelent egy halom ember. Egy részüket ismertem, a másik felét sose láttam, de pillanatok alatt bevackolták magukat egy halom sörrel. Lassan megérkeztek a mi embereink is (Karin, Joe, Marie). Olyan éjfél körül el akartunk indulni, amikor is rájöttem, hogy nem tudom hol van a bicikli kulcsa (persze még mindig nem a saját biciklimet használom). Szóval uccu vissza Sharon konyhájába, kis hisztivel egybekötve kutattam a rohadt kulcs után egy bő negyedórát, de végül előkerült. Nagy kő esett le a szívemről... Előtte pedig találtam az utcán kb. két gramm füvet, úgyhogy szereztem Joe-nak egy jó estét. Amikor két éve anyuékkal voltunk, akkor is találtam egy zacskóval... Nagyon szerencsés vagyok, nagy kár, hogy nem élek vele.

Szóval elbicikliztünk a Coco's-hoz, a Rembrandplein-re. Nagyon jó buli volt, nem volt iszonyatosan zsúfolt, a zene is király volt, öröm-bódottá. Sajnos fél 3-kor lelőtték a bulit.

Ma iskolában voltam, meg benéztem Joe-hoz és Chris-hez azért a jó öreg Plantage Muidergracht 20-ba. Annyira szívesen laknék én is ott. Sharon lakótársa egyébként nagyon kiborult a tegnapi buli miatt, pláne, hogy iszonyat nagy kupit hagytunk ott, és hangosak voltunk, úgyhogy lehet nem lesz több parti nála. :D Joe-ra is rászóltak már a múltkor, hogy tüntesse el az embereket. Itt még nem volt gond, de ide senki nem is akar jönni... Azt mondják túl messze lakom. :(

Kipróbáltam ma a suliban a kávéautomatát. Kártyával működik csak, de ugye végre működik a bankkártyám. Lassan teljes értékű tagja leszek a társadalomnak.

Na halihó, az a panasz érkezett, hogy sok a név, meg a nemzetiség, és elvesztek. Szülinapom miatt úgyis van egy pár kép, úgyhogy itt egy kis gyorstalpaló.

Kezdjük a csoportképpel. Balról jobbra haladunk, első sor. Sharon barátnőm, az ausztrál-ázsiai az első. Mellette ül Annamarie (Németország), a másik szülinapos. Csíkos-virágos felső, rövid haj: Karin (holland). Utána jövök én, mellettem Simon (Hong Kong), és a sötét göndör lány Sarah (USA). Második sor, ismét balról jobbra: legszélén Maria (Svájc) és Paloma (spanyol), az ő lakásukban volt a buli. Ingben Joshua (holland), zöld szarvasos pólóban Chris (USA), mögöttük az intelligensen bemutató fiú kedvenc skótunk, Joe. Zöld pólós Chris mellett Silvia (Costa Rica) ül, átkarolja őt Niall (Írország). A frufrus lány Sara (spanyol), mellette az első szőke Marie (Németország), aztán a francia lány, akit nem ismerek, a szőke göndör a legvégén pedig Anna (brazil).

Fontosabb emberek egyesével:

Sharon: nála vagyok mindig, ő lakik legközelebb, nagyon aranyos, jön Budapestre majd Karácsonykor. Paloma: kedvenc spanyol lánykám, róla pont a szülinapom miatt írtam kicsit többet.

A fiúk, miközben tortillát esznek nálam. Mivel a kajával foglalkoztak, egyik sem ért rá idióta fejet vágni/mutogatni. Joe a baloldalon, Niall a jobb oldalon. Joe lakik a suli mellett, így ha épp nagyon ráérek, őt szoktam boldogítani. Niall itt lakik a konténercsodában, a szomszédom.

Ő Sofia, a svéd lány, akivel lakom. 

Ő pedig Liane, a francia lány, akivel lakom.

Ez pedig Rory és Leo. Ők Sharon mellett laknak, és gyakran lógnak velünk. Leo vág nagyon gyökér fejet, ő ausztrál, Rory pedig mögötte áll, és egyébként ír. A srácok akcentusa elég kemény, Leo nem artikulál, Rory pedig szép ír akcentust nyom, amit néha a többi anyanyelvi sem ért.

Itt van még egy kép Ivettről is, ráadásul kedves voltam, és a profilképei közül választottam egy szépet (nem úgy, mint a lakótársaimnál, ahol random leszedtem egy képet). Ő az én helyi magyar pajtim, a Corvinusról.

Remélem kicsit jobban átlátható most a szövevényes baráti kör!

Minden jó véget ér egyszer, a szülinapi hétvége is. :(

Szombaton 4-kor volt a szülinapi zsúrom, de késve érkeztünk. Megbeszéltük ugyanis Sharonnal, aki az egyik szervezője volt a bulinak, hogy az Odeonnál találkozunk, mert ő ott hagyta a biciklijét előző éjjel. Amíg vártam rá, egy halom csöves próbált kommunikálni velem, nagy élmény volt várni rá. Milyen dolog ez, lemaradni a meglepi szülinapról. Palománál volt a buli, aki a Frederiksplein-hez lakik közel. Bementem a lakásba, de szerencsére nem kellett tettetni a meglepetést, viszont még vártunk a német lányra, aki 14-én született. Na ő viszont tényleg nem számított ránk! Kaptunk egy-egy tortát, meg egy szép angol Happy Birthday éneklést. Nem mertem kérni az Alma együttest, valószínűleg nem ismerik. Az egyik torta csoki volt, a másik pedig valami krémmel volt töltve, én a csokisból ettem. Mivel az előző napi hajnalig tartó buli után mindenki szét volt esve, ezért kellemesen csendesen telt a zsúr, beszélgettünk meg nevetgéltünk meg fotózkodtunk. Aztán kiderült, hogy ajándék is van, én két pici Pandora gyöngyöt kaptam, a német lányzónak pedig egy Swarovski fülbevalót vettek. Tiszta kedves bagázs. Szerencsére főleg olyan emberek voltak, akiket tényleg szeretek. A dél-afrikai srác el se mert jönni, miután lelőtte a bulit :)

Hét felé szétszéledt a társaság, az egyik csapat elindult a Vapiano-ba kajálni, páran hazamentek, én pedig Palomával maradtam. Bírom nagyon a lányt, de rájöttem, hogy szinte soha nem beszélgettünk rendesen. Elmentünk az Albert Heijnbe venni kaját, közben spanyolul beszélgettünk (én próbálkoztam, ő meg segített). Hazacuccoltunk, és végül nem kezdtünk el filmet nézni, hanem egymás családjáról meg életéről beszélgettünk. Kiderült, hogy a szülei épp Washingtonban vannak, az apukája diplomata, és emiatt az egész gyerekkorát utazgatva töltötte. Például Dél-Amerika különböző országaiban is élt éveket, de mondtam neki, hogy az csalás, ott úgyis spanyolul beszélnek. Magyarországról is kérdezgetett, mondta, hogy gyakorlatilag elképzelése sincs, hogy milyen lehet.

9-10 körül átmentünk Joe-hoz, a Vapiano-s társaság már addigra odaért. Átvittem a Daim tortát, amit vettem magamnak, és szinte senki meg se kóstolta... Azt mondták, gusztustalannak néz ki a Daim darabok miatt a tetején. Jézusom, ilyen emberek léteznek.

Éjfélre értünk át a Gieterbe, mivel volt egy másik szülinapos ember is, ezért éjfélkor lejátszották hollandul a helyi "boldog szülinapot" dalt. Paloma meghúzta 21-szer a fülem, ez a spanyol szokás. Komolyan veszik ezt a 'füled érjen a bokádig' dolgot. Jó nagyot buliztunk, a fantasztikus Britney és egyéb TOP40 számokra.

A vasárnap csendesen telt, ideragadtam a laptop elé, beszéltem egy csomó emberrel, akiknek eszébe jutottam fennállásom 21. évfordulóján. Este pedig Sharonnál volt a vacsora, vettünk ilyen pici profiterol-szerűségeket, meg gyertyákat, de aztán a lányoknak elborult az agya, és minden számot meg gyertyát össze-vissza rakosgattak. Velünk kajált Leo és Rory is, az ausztrál meg az ír haverja Sharonnak, akiket egyre jobban kedvelek.

9-re hazajöttem anyuékkal Skype-olni, a múltkor is emiatt léptem le tőlük, úgyhogy most már nem vakarom le magamról, hogy igazából 9-ig van kimenőm, utána meg be kell csekkolnom otthon. Anyuék is énekeltek, meg Lilla ugrált nekem kicsit Skype-on. A család többi tagjával is sikerült beszélni napközben, köszönöm mindenkinek a hívásokat!

Ma pedig vissza kellett rázódni a normális dolgokba, nincs többé kifogás, hogy 'de hát ma van a szülinapom', iskolába kellett menni, meg bankba ügyintézni. Az etos-ban Palmolive hét van, minden Palmolive tusfürdő és kézmosó 1 euró, úgyhogy vettem magamnak 3 tusfürdőt! :D A Blokkerben pedig 4 euró volt 7 helyett az Ariel mosószer, szóval nagy shoppingolást nyomtam. Ebédre zöldséglevest csináltam virslivel, egész ehetőre sikerült. Ma a Spar-ban vásároltam kaját, nem az AH-ban, de nagyon szegényes az itteni kínálat.

Szóval megöregedtem tisztességben, hajrá 22. év!

Csütörtökön volt egy órám, aztán megvártam Ivettet, aki dolgozatot írt a saját egyetemén. Nyilván hol máshol, mint Joe-nál lógtam addig, kaptam tőle egy egész iható kávét. Dam téren találkoztunk Ivettel, és az első dolog amiben megállapodtunk, hogy sült krumplira van szükségünk. El is másztunk Chipsy Kings-hez, ahol miközben hangosan vacilláltunk azon, hogy elég-e kettőnknek egy nagy adag krumpli, mosolyogva ránk köszönt a lány magyarul. Kiderült, hogy ő, és a vele lévő srác is magyar, illetve a környéken lévő éttermekben is szinte mindegyikben dolgozik egy magyar. Beszélgettünk velük egy kicsit, aztán leültünk a szokásos helyünkre a Királyi Palotával szemben, az obeliszknél. Sütött a nap, és próbáltam a lehető legtöbb D vitamint bevinni a szervezetembe.

Miután minden holland srácot alaposan kiveséztünk, Ivett hazafelé indult, engem meg felhívott Sharon, hogy nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Azt hittem ismét ő főz, de kiderült, hogy egy indiai étterembe mentek. Odamentem szocializálódni, de csak egy teát mertem inni, az legalább felforralt vízből van.. Volt egy brazil lány is velük, akinek a nagypapája magyar volt, és pont aznap kezdett el magyarul tanulni egy magyar sráctól. Mondtam neki, hogy szurkolok, de kereshetett volna kisebb kihívást is.:) Kaja után még egy tea és egy kanál Speculoos mellett megváltottuk a világot Sharonnal, aztán hazabattyogtam.

Pénteken volt az egyik szemeszter nyitó parti, az Odeon nevű helyen (itt már voltunk a bemutatkozó héten is). 8 kemény euróba került a belépőjegy, de hát ha mindenki menni akar, feláldoztam az utolsó marék apróm. Karin, a holland lány főzött nekünk vacsit Joe-nál, meg összeverődött pár ember. Sajnos a dél-afrikai fiú is jött, akit senki nem szeret, csak Joe megsajnálta, hogy nincsenek barátai, de hát nem csoda, amilyen a csávó.. Na szóval épp beszélgetünk arról, hogy a német lány szeptember 14-én született, és szombat este (vagyis ma), akarnak neki meglepetés bulit szervezni, de a lány eléggé kitolt velük, mert hiába van leszervezve a dolog, ő egy másik buliba akar menni :D elkezdtem mesélni, hogy tavaly én is majdnem lemaradtam a saját meglepi szülinapomról. Erre megszólal a kedves dél-afrikai srác, hogy 'Most össze vagyok zavarodva, a Dóri meglepetés szülinapja is holnap lesz, nem?'. Joe, Niall, Karin elkezd kínjában szakadni a röhögéstől, én szintén, a srác meg néz nagy szemekkel, hogy most mi van. Na öcsém, ezt jól elintézted. Erre még neki állt feljebb, és közölte, hogy rá fogja kenni az egész társaságra, mert mi tehetünk róla, minek kell ilyenekről beszélgetni. Fúúú de nem bírom a gyereket. Niall volt természetesen a legbölcsebb, rezignáltan rám nézett és mondta, hogy valószínűleg úgyis kitaláltad már, mire bevallottam, hogy sejtettem. A lányoknak nem mertem elmondani még, hogy tudom, szegények tök sokat szervezkedtek... De azért nem lesz őszinte a meglepetés az arcomon:)

Éjfél előtt indultunk el az Odeonba, ahol nagyjából egy órát álltunk sorban, hogy bejussunk. Természetesen szakadó esőben. 8 euróért jó buli, nem? Azt hittem befonom a hajam. Cserébe zárásig maradtunk, 4-kor kapcsolták fel a villanyokat a tánctéren. Fél ötre már haza is értem. Van kölcsönbiciklim, a német lány, aki itt lakik a 69-es lakásban, kettőt vett magának. Azt mondta, ezt vette először, de aztán talált egy szebbet. Hát ez a bicikli konkrétan klasszisokkal jobb, mint az én Gazelle-m, vannak sebességfokozatok, két lakat van hozzá, nem esik darabokra. Viszont vicces, hogy még nekem is majdnem nagy, a német lány meg erős 165 centi, nem is tudom, hogy ezt hogy gondolta. Valószínűleg megveszem tőle, aztán Gazelle-t meg megpróbálom elpasszolni valami másik verébnek, mint amilyen én voltam.

Na lassan elkezdek készülődni a meglepetés szülinapomra, ami délutáni zsúr lesz! :D le kéne zuhanyoznom, de épp Liane fürdik, aki mindig énekel zuhanyzás közben, nagyon vicces. Sofia-nak megérkezett tegnap a svéd pasija, keddig marad, Eriknek hívják (mennyire tipikus?).

Pénteken elmentünk este bulizni. Sharonnál kezdtünk (hol máshol... én is unom már). Utána ő a spanyol lánnyal egy silent disco-t választott, én viszont nem voltam hajlandó a fejemen fülhallgatóval bulizni, így a fiúkkal és Karinnal (holland lány) átmentünk ismét a Gieterbe:) elég király este volt.

Szombaton és vasárnap itthon voltam. Próbáltam átrágni magam a millió oldalnyi szakszövegen, meg takarítottam meg mostam. Izgalmas nem? Vasárnap este amikor elborult az agyam, átmentem két órára Sharonhoz (ő lakik legközelebb, meg agresszív, ő nem jön át, de én menjek). Miután egész nap angol szakszövegeket olvastam, utána pedig Sharon anyanyelvi haverjaival beszélgettem, kezdett elfolyni az agyam az angol nyelvtől.

Hétfőn bementem az előadásaimra. Reggel késtem picit a Cultural-ról, mert amikor indulni akartam, rájöttem, hogy bicikli úr beadta a kulcsot. Valószínűleg csak egy csavart kell meghúzni, de jelenleg életveszélyes. Az első kereke nem megy arra, amerre a kormányt fordítom... Leesett a hátsó sárhányó is, de azt majd visszaszigszalagozom. A második előadásom HR volt, és miközben sétáltam oda, rájöttem, hogy melyik hotelben laktunk két éve! Tisztára boldog lettem. Hétfőn este szuper menü volt, mézes csirke szederszósszal és vajas főtt krumplival, nyami.

Hétfőn kiemelte a HR tanár, hogy mindenkinek arra a gyakorlatra kell járnia, amire regisztrálva van a rendszerben. Kedden meg is jelentem, de kiderült, hogy így is rengetegen vannak már a teremben. A tanárnő nagy szemekkel nézett rám, hogy ugye nem ide vagyok regisztrálva. Hát de, de mondom semmi gáz, tudok jönni holnap is órára. Annyira megörült ennek, hogy megkérdezte a nevemet, majd közölte a bent ülő 40 emberrel, hogy csak azért maradhatnak itt a nem ide regisztráltak, mert én ennyire jó fej vagyok, és mindenkinek meg kellett tapsolnia. :D Ilyen se volt még, hogy megtapsoltak azért, hogy nem veszek részt az órán. Felhívtam tehát másik kedvenc haveromat, Joe-t, hogy otthon van-e. Én ébresztettem (délben), úgyhogy elmentem reggeliért, aztán nála lógtam egy darabig. 3-ra jött hozzám Joshua, hogy megszerelje a biciklim, de nem készült fel rendesen csavarhúzóval, úgyhogy ez nem nyert. Este nagyon fáradt voltam, úgyhogy hiába tartott Sofia bulit, nem csatlakoztam hozzájuk, hanem inkább aludtam.

Szerdán bementem a másik HR gyakorlatra. Reggel megjött egyébként a holland bankkártyám, még a pin kódért be kell mennem a bankba. Narancssárga és oroszlános. Itt valamiért nem írják ki a keresztnevet a kártyákon, a diákomon is csak D Csoknyai vagyok. HR után hazajöttem, és vettem kaját. Ma nálam volt a vacsi, de a lányok nem jöttek el, mert szerintük túl messze lakom... Így az ír és a skót fiú jöttek át, meg velünk vacsizott a francia lakótárs is, tortillát ettünk, szerintem király lett. Mondjuk nehéz elrontani a boltban vett tortillát, meg a nyers zöldségek felvágását.. Karin is megérkezett kicsit később, hozott csavarhúzót a bicóhoz, de sajnos nem a megfelelő méretűt... 

Szerintem a többiek szervezkednek már valamit a szülinapomra, mert Sharon ideges volt, amikor a kezembe került a facebook-ja. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz, de gyanítom, hogy szombaton lesz valami meglepetés.

Az időjárás egyre érdekesebb, nap közben esik az eső néha pár percet, aztán süt a nap. Aztán iccaka szokott nekiállni rendesen zuhogni. Én nem bízok semmit a véletlenre, és viszek kabátot meg napszemüveget is, aztán majdcsak lesz valahogy.

Na véget ért az első hét. Ma már nincs is órám. Szerdán este voltunk bulizni, a Gieter-be mentünk, mint mindig, iszonyatosan zsúfolt volt. Látszik, hogy elkezdődött az iskola, mert hirtelen millió holland egyetemista lepte el a kedvenc bárunkat. Hazajöttem viszont "korán", mert csütörtökön fel kellett kelnem időben. Sharonnal bicikliztünk ismét haza. Könnyebb iccaka biciklizni, kevesebb az ember/villamos/biciklis/autós, aki veszélyt jelent. 

Csütörtökön 9-re mentem a z egyetemre, ahol leadtam a papírjaimat a kötelező regisztrációhoz. Azt hittem, itt meg is kapom egyből a BSN számomat, ami az itteni ügyintézésekhez fontos lenne, de sajnos csak pár hét múlva küldik ki e-mailben. Valaki azt állította, hogyha megvan a BSN, akkor egyből megkapom a bankkártyát, de rájöttem, hogy ez bukó, így szimplán csak besétáltam az ING-hez, hogy csókolom, jöttem számlát nyitni. Elvileg egy héten belül kiküldik a kártyát, és majd akkor jó lesz. Őrület egyébként, hogy tényleg nem szeretik a Mastercard-ot, pedig aztán van chip a kártyámban meg minden. Utána vettem reggelit, és hazajöttem, a kis lakótársaim épp reggeliztek. 3-kor volt csak órám, addig itthon olvasgattam. Kevés óránk van, de minden héten elvárás, hogy a feladott cikkeket/fejezeteket el kell olvasni előre, és nem sajnálják az olvasnivalót.

Este Sharonnál vacsiztam. A múltkor rizst főzött a lakótársainak, és elrontotta, én meg azóta ezzel szivatom, hogy itt egy ázsiai, aki nem tud rizst főzni. Annyira kiakadt, hogy be akarta bizonyítani, hogy tud. Valami zöld currys-csirkés dolgot csinált mellé. Szerencsére most sikerült megfőznie a rizst is rendesen, annyira örült, nagyon nevettem. A tetőteraszán ettünk, naplementében, nagyon romantikus volt. Brutál meleg volt tegnap, 29 fok! Király, remélem marad ilyen jó az idő, bár nem sok nyári ruhát hoztam. A lakótársaim csipkeruhákban és sortban flangálnak mindig.

Elkezdtem ma a mosást. Még mindig sok a tiszta ruhám, de főleg hosszúujjúak maradtak. Itt megint meg kell emlékeznem arról, milyen hátrány a neveltetésem, ugyanis bár megpróbáltam rávenni magam, nem tudom együtt mosni a fehér és a fekete dolgokat, meg a színeseket sem, és a pólókat sem a zoknikkal. Kapásból vagy 6adag mosás lett a háromheti koszos ruhámból :D nem túl mosószer és időtakarékos..

Zajlik az élet.

Palománál hagytam abba, baromi messze lakik tőlünk, de épp vasárnap költözött be, és meg akarta mutatni. 700 eurót fizet, és gyakorlatilag a szobája egy egérlyuk. A lakótársa egy svácji lány, aki két svájci barátnőjét is elhozta magával. Sharonnal meg velem együtt tehát hatan voltunk. A svájciak csináltak egy kis jóó paradicsomos spagettit, mi meg vettünk fagyit. Találtam ilyen pici képviselőfánk-szerű dolgot is fagyasztva, csak nem puding volt benne, hanem tejszínhab, nyami. Végül megkajáltunk, és megnéztük az 'Ilyen az élet' című filmet.

Hétfőn voltam iskolában, meg vettem magamnak egy könyvet, meg átvettem a diákigazolványomat. A legfontosabb viszont, hogy rátaláltam (eddig) hű társamra, Gazelle-re. A Waterlooplein-en, a lopott biciklik Mekkájában vásároltam, valószínűleg így is lehúzással, de legalább elértem, hogy kapjak rá elöl-hátul új lámpát. Csengőm nincs, meg fokozatok se, de a kézifék működik, meg kaptam egy hatalmas lakatot is. Elég kis stramm darab. Szóval hazavergődtem, öröm bódóttá, van brinyigli. Este átjött Karin, a holland lány, és meglátogattuk Niallt, az ír fiút, aki itt lakik. Niall szobája mindig elborzaszt. Egy darab tányérja van, pohara nincs, semmi személyes, csak két könyv meg egy kupac ruha. Teapartit akartunk csapni, de ő csak a forró vizet adta hozzá, a teát meg a poharakat én vittem itthonról... Sofia meg Liane pedig egy perui fiúval vacsorázott itthon, olyan hagymaszag volt, hogy rá lehetett akasztani a nagykabátot. A dzsuváról nem is beszélve.

Ma délután összeültünk a srácokkal, akikkel beadandót kéne írnom, majd mivel a sulinál voltunk, felhívtuk Joe-t, hogy örülne-e látogatóknak. Így Zachary-vel (aki New Yorkból jött) beugrottunk hozzá, majd ha már így alakult, elmentünk venni vacsorának valót. Vettünk fagyasztott pizzát, mert az volt a márkája, hogy nagy kövér amerikai pizza, és ez az általánosítás nagyon megtetszett Zachary-nek (aki alacsony, és nem kövér). Én sült krumplira vágytam, úgyhogy azt is ettünk, az elmaradhatatlan curryketchuppal. Az egészséged életmód jegyében pedig vettünk szőlőt, mert ma a második doboz ingyen volt. Itt a boltban ez a leggyakoribb akció, nem az árat csökkentik, hanem odaadják a másodikat ingyen. Sharon is átjött végül, és együtt bicikliztünk haza. Amikor el kell indulnom, akkor azért az első reakcióm még mindig az, hogy busszal megyek, de próbálom rávenni magam a gyakorlásra. Egyelőre nem mondom, hogy gyorsabb a bicikli, de olcsóbb.

Az idő egyébként még mindig gyönyörű. Hétfőn kicsit hideg volt, de ma erőteljesen sütött a nap, állítólag így is marad a hét második felében. Lehet nem is esik itt soha, csak ezzel rémisztgetik a bevándorlókat.

Repül az idő, lassan két hete vagyok itt. Szombaton ejtőzést tartottunk, este pedig rávettek a többiek, hogy csatlakozzak hozzájuk a Melkweg-ben. Így kihagytam a Joe által főzött vacsorát, és csak a koncertekre mentem. Valami holland bandák versenye volt. Két külön teremben mentek egyszerre a koncertek, volt egy kifejezetten jó együttes, 3rd Floor Magic néven. Amikor eluntuk a tömeget, akkor átmentünk a most már törzshelynek számító Café de Gieter-be. Elkezdtek egész normális zenéket játszani, amire bulizgattunk egy kicsit, de gyanúsan hamar körbevett minket egy hordányi kapatos holland férfiú. Tegnap tele volt ilyenekkel a város, 4-en sétáltunk a Centraal-hoz lányok, és minden öt percben leszólított minket valaki. Ami még furcsa volt, hogy a Leidseplein környékén minden kajálda nyitva volt még hajnali 1, fél2 körül. Meki, Kingerburger, sültkrumplis, de még a Starbucks is. Budapesten meg kb. az oktogoni az egyetlen éjjel-nappali McDonalds.

Későn értem haza, és sokáig aludtam ma is. Utána közös erővel körbetakarítottuk a kecót, és varázslatos ebédet főztem magamnak. Liane-nel felfedeztük a mosógépeket is, meg vettünk Arielt, hogy tudjunk majd mosni kedvünkre.

Ma este Palomához megyünk, aki ma költözött be a lakásába. Holnap pedig iskola..

Csütörtökön végül összeszedtük magunkat a BBQ-ra. A konténerekre felügyelő emberkék szervezték, üdvözlésül. Valami fűszeres pácban lévő csirkemellet ettem, nem egy maradandó élmény. Közben kicsit megint a magyarokkal lógtam, szóval nem ismerkedtem meg rengeteg új emberrel. 10 után lett vége a bulinak, én meg bejöttem aludni.

Ma pedig az egyetemen volt még egy bemutatkozó nap. Kaptunk tipikus holland ebédet (két szendvics egy alma), megint a lelkünkre beszélt néhány egyetemi alkalmazott. Volt kiselőadás a holland oktatási rendszerről. A legviccesebb, hogy 10-es skálán értékelik az emberek munkáját. Viszont, 6 alatt bukás van, 8-nál pedig nem nagyon lehet jobb jegyet elérni. Azt mondta az előadó, hogy 10-et adnak a legeslegritkábban, gyakorlatilag soha, néha-néha becsúszik egy 9-es, és a 8-as az első olyan jegy amire reális esélye is lehet az embernek. Furcsa kicsit. Nincs sok értelme egy 10-es skálának, ha eleve az első öt számot bukásnak vesszük.

Ma már nem volt sok kedvem barátkozni, így inkább Sophia-hoz verődtem. Ő meg összebarátkozott egy nagyon füstös sráccal, végig az járt a fejemben, hogy tud-e kebabot csinálni. Svájcból jött egyébként... Hogy a fenébe kerülnek oda? 

Kiderült, hogy óraütközésem is van, remélem sikerül orvosolni ezt a problémát. Itt ugyanis véget ért már a tárgyjelentkezési időszak, leadni lehet tárgyat, de felvenni már nem.

A suli után beugrottam Joe-hoz és Chris-hez, akik a suli mellett laknak szinte közvetlenül, aztán Joe-val elmásztunk a Vondelparkig, ahol a többiek üldögéltek. 7 körül hazajöttem lefürödni, és újra találkoztunk, ezúttal Sharon-nál. Ő főzött ma vacsorát. Tudom, megint csak a kajáról beszélek... De legalább nem aggódtok, hogy éhezem.

Nagy buli volt tegnap! Voltunk vagy 15-en, a konyhát szétszedtük. A hong kong-i fiú bevásárolt a helyi Chinatown-ban, és hozott egy halom kínai kaját, én pedig az AH-ben vettem csirkét meg némi zöldséget. Voltak aggodalmaink, hogy éhen maradunk, de végül annyi lett a kínai kaja, hogy még azok is jóllaktak, akik nem is enni jöttek.

Reggel Janával és Liane-nal nekivágtunk a helyi kis "városközpont"-nak, és megtaláltuk a Blokker nevű boltot, egy pici IKEA-szerűség. Vettünk még egy lábast, meg fakanalat, meg konyharuhát, meg porolót, meg vettem magamnak egy nagy bögrét. Mellette pedig egy fantasztikus random dolgokat áruló boltot találtunk, el is vesztünk 20 percre. Csomó minden volt 1 euró környékén, a matricáktól a hamutartón át. Itt ruháztunk be a konyharuhára is. Emellett fantasztikus Playboy-os és hercegnős ágyneműhuzatot is találtunk, de visszafogtuk magunkat.

Déltől kezdve folyamatosan érkeztek az emberek, meglepő módon a spanyol hamarabb ért ide, mint a német! Aztán fokozatosan megjelent mindenki. Kaja után pedig kiültünk a stégre és napoztunk, Jana pedig elindult haza. 5 körül bomlott fel a társaság, én bejöttem mosogatni. Sophia tök rendes volt, beállt mosogatni, én meg törölgettem. Mondtam, hogy hagyja nyugodtan, az én barátaim, megcsinálom, de közölte, hogy így gyorsabban végzünk. :) eközben a francia szinte ki se dugta az orrát a szobából (ma azt mondta, hogy nem biztos az angoljában, és ezért nem akart kijönni), Sophia legalább próbált beszélgetni velük.

Skype-oltunk kicsit kedves szüleimmel, akik felhívták a figyelmem, hogy mindig az evésről írok. Hát sajnos egyelőre ez az egyik közösségi program, amiben jók vagyunk, meg az ivásban. Majd ha lesz múzeumkártyám, akkor értekezek majd a festményekről, amiket láttam.

Este az ausztrál lánnyal akartunk menni Joe-hoz együtt, de kitalálta, hogy előtte menjünk fel az ő kecójába. Egy magas épületben van a szobája, és az épület tetején van egy nagyon menő teraszuk, ott kajáltunk kint két ausztrál és egy ír fiú társaságában. Tök messzire el lehet látni, nagyon király, viszont a házban borzasztó keskeny lépcső vezet felfele, soha nem bírtam volna felvonszolni a kék bőröndöt.

Szóval együtt mentünk Joe-hoz, aki a lehető legkirályabb helyen lakik, az állatkert és a suli mellett. Konkrétan 3 perc alatt fog átérni a suliba, nekünk meg busszal fél óra. Az amerikai srác, Chris is ott lakik. A szobáik egymás mellett vannak, szép, tágas, modern szobák, és Chrisnek van egy szuper kis terasza is. Szóval kimegy a szobájából, és ott van egyből a kanális. Itt üldögéltünk és söröztünk. Állítólag nagyon tiszta a víz, Joe úszott is benne...

A Coco's-ban volt az esti buli, de amikor odaértünk 11 után, hatalmas sor állt. Mivel nagyjából egy órát kellett volna várni, hogy bejussunk, és utána ne kapjunk levegőt, ezért feladtam, és hazajöttem az utolsó előtti busszal. Kicsit meg vagyok fázva, szóval nem is baj ez így. Későn keltem, és fél 4 van, de mind a hárman pizsamában ülünk a konyhában, és próbáljuk magunkat rávenni egy zuhanyra. Este ismerkedés van a konténerlakóknak, szóval lassan össze kell raknunk magunkat...