Sziasztok,

megérkeztem!

Minden akadályt könnyedén vettünk, a bőröndök és én. A Centraal Stationtól letaxiztam az éjszakai szállásig, ahol kb. életem legfélelmetesebb lépcsőjével szembesültem, de szerencsére segítettek fel és le is cipelni a kedves 'kis' kék bőröndömet. Reggel frissen és fitten nyolckor keltem, és elbandukoltam a Dam térre, ahonnan villamossal mentem átvenni a De Keyhez a kulcsomat. Fél 11kor már ismét a Hotel Galerijban voltam felszedni a bőröndöket, és a portás segített taxit fogni. Az első, ami meg is állt neki, egy Mercedes kisbusz volt, na mondom király, a gatyámat is rá fogom fizetni erre. Ráadásul a bácsi félre is értette az utcanevet. Amikor realizáltuk, hogy baromira másik utcát keresünk, leállította a taxiórát 20eurónál, majd megnézte a telefonján, hogy kb. 6perccel és két kilométerrel vagyunk odébb. Ezek után nem csak, hogy visszahozott, de még le is vont a húsz euróból, és csak 15-öt kért el. Meg is vagyok hatódva teljesen.

A szállásom tényleg egy konténerház. A kedves kis lakótársaim valószínűleg házon kívül vannak, vagy csak nem sikerült elég nagy zajt csapnom. Az ágynemű vadonatúj, minden IKEA-s, én bontottam ki a párnát meg a takarót is. Kaptam még egy szeretetcsomagot, WC papírral, szemeteszsákkal, felmosóvödörrel, felmosószerrel, szivacsokkal, szóval takaríthatok kedvemre.

Most pedig megyek be, vissza a citybe, egy órakor kell regisztrálni, aztán kezdődnek a programok a cserediákoknak. 

Reggel sütött a nap, nagyjából tíz percig! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.